BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Félelmeink a karriertervezésben

Amikor közeledik a diplomaszerzés ideje, érezzük, hogy lassan elkerülhetetlenné válik, hogy teljes állásban munkába álljunk. Karrierünk elején sok kérdés merülhet fel bennünk, ami bizonytalanságot, félelmet is szülhet. Ez természetes dolog, de érdemes velük foglalkozni, hogy mit is kezdjünk ezekkel a félelmekkel, hogy ne csapjanak át gátló tényezőkbe. Az alábbiakban egy egyszerű gyakorlatot ismertetünk, ami segíthet ebben és semmi nem kell hozzá, csupán egy toll, néhány papírlap és egy csendes, nyugodt hely, ahol összeszedhetjük a gondolatainkat.

Először is gondoljuk végig, hogy mik azok a félelmek, amik foglalkoztatnak minket a karrierünkkel, jövőnkkel kapcsolatban!

Pl.: elutasítás az álláskereséskor; olyan munkám lesz, amit nem élvezek – nem élvezem a feladataimat, vagy éppen a munkakörülmények nem lesznek megfelelőek, vagy a munkatársakkal/vezetőkkel nem jövök ki jól; nem kapok majd elég elismerést; megrekedek egy szinten, nem tudok tovább fejlődni; túlságosan beszippant a munka és nem lesz elég időm a magánéletemre; anyagi biztonság hiánya; stb.

Vegyünk magunkhoz néhány papírlapot, és írjuk le ezeket a félelmeinket, mindegyiket külön-külön. Írjunk le mindent, ami eszünkbe jut, ami miatt aggódunk, ha a karrierünkre gondolunk!

Ezután egy képzeletbeli skálán helyezzük el ezeket a papírlapokat úgy, hogy a skála egyik végére kerüljenek azok a dolgok, amelyekre - úgy érezzük - nincs ráhatásunk, egyáltalán nem tőlünk függ, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, és ha esetleg bekövetkezik, akkor sem tudunk tenni ellene semmit. A skála másik végén pedig azok a bizonytalanságok szerepeljenek, amelyek csak rajtunk múlnak, teljes mértékben van ráhatásunk ezeknek az alakulására. Gondoljuk végig alaposan, és próbáljunk meg úgy hozzáállni a feladathoz, hogy ne a kibúvókat, kifogásokat keressük, hanem a saját felelősségünket! Ez azért fontos, mert alapvetően azzal tudunk foglalkozni, amire van ráhatásunk, beleszólásunk, ezért érdemes erre koncentrálni, ez tud átlendíteni a nehézségeken, nem pedig az, ha másokra hárítjuk a kudarcainkat. 

Gondoljuk végig azt is, hogy vajon mennyire reálisak ezek a félelmek? Valós gyökerük van, és tényleg nagy esély van rá, hogy bekövetkeznek, vagy csak az élethelyzetünkből fakadó bizonytalanságunk, a számunkra ismeretlen terep, a kevés tapasztalatunk miatt tartunk tőlük?

Ha ezzel megvagyunk, és látjuk, mennyire valósak ezek a félelmek, és azt is, hogy mennyi a saját felelősségünk rajtuk/bennük, akkor kezdjünk el ötletelni azon, hogy mik azok a konkrét lépések, tevékenységek, amiket mi magunk meg tudunk tenni annak érdekében, hogy ezek a félelmek ne következzenek be. Hogyan tudjuk megelőzni őket? Ezeket íjuk fel a lap másik oldalára!

Például, hogy olyan munkát kapok, amiben jól érzem magam, ahhoz tudnom kell, hogy milyen munka az, amit élvezek.

• Ehhez tudom az önismeretedet fejleszteni, el tudok menni pl. egy karriertervezés vagy egy önismereti tréningre, össze tudom írni a szempontjaimat és az elvárásaimat a munkával szemben.
• Összeírhatok egy listát azon cégek neveivel, akik potenciális munkáltatóim lehetnek.
• Részt tudok venni különböző rendezvényeken, ahol tájékozódhatok a lehetőségekről (pl. állásbörzéken, a potenciális cégek nyílt napjain, különböző eseményein). Akár dátumra pontosan összegyűjthetem ezeket a programokat, ahova érdemes ellátogatnom.
• Ismerősöktől, csoporttársaktól, felsőbb évesektől, tanároktól kérhetek információt az ő tapasztalataikról egy-egy cégnél (ezzel az információval azért óvatosan bánjunk, mert ami az ismerősömnek pozitív vagy éppen negatív, az nekem pont az ellenkezője lehet, ezekből az információkból próbáljuk meg az objektív dolgokat leszűrni).
• Készíthetek egy jó önéletrajzot, ami tükrözi a képességeimet, személyiségemet, ezzel is hozzásegítve, hogy a hozzám leginkább passzoló állásra hívjanak be (természetesen az önéletrajzot mindig szabjuk az adott pozícióra is, mielőtt elküldjük).
• Ha esetleg olyan ajánlatot kapok, ami nem biztos, hogy megfelel az elképzeléseimnek, akkor mondhatok nemet.

Végül pedig gyűjtsük össze azokat a lehetőségeket, lépéseket, amiket abban az esetben tudunk tenni, ha esetleg valamilyen oknál fogva mégis bekövetkezik az, amitől féltünk.  Ezeket is írjuk fel a lapunkra! A fenti esetben például:

• Végiggondolhatom, hogy mik azok a dolgok, amelyek miatt nem élvezem a munkám és megvizsgálhatom, hogy tudok-e ezeken változtatni.
• Beszélhetek a vezetőmmel, munkatársaimmal, hogy lehet-e/tudunk-e ezen változtatni? Esetleg kaphatok-e más jellegű feladatokat? Áthelyezhetnek-e egy másik csoportba? stb.
• Ha nem azt kaptam, amire számítottam, továbbra is nézelődhetek a munkaerőpiacon és kereshetek tovább, amíg megtalálom a megfelelő állást. (Ha viszont azt vesszük észre, hogy rövidebb időn belül már a sokadik munkahelyen vagyunk, akkor érdemes mélyebben foglalkozni a témával, felülvizsgálni, hogy hol és hova tartunk szakmailag).

Sokat segíthet, hogy pontokba szedve látjuk minden egyes félelmünknél, hogy valójában rengeteg eszköz van a kezünkben, amivel elejét tudjuk venni a bizonytalanságoknak, ezzel magabiztosabban és céltudatosabban tudunk a karrierünkre gondolni. Ha ez pedig így van, akkor azt határozottabban is tudjuk kommunikálni, ami előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét és hozzásegíthet ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő állást.