BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

"Életem története" - az életvezetés 6 legendája, 2. rész

Milyen folyamatok szerint éljük az életünket? Mit tekintünk sikernek, boldogságnak, mi az, ami örömöt szerez? Milyen feltételekhez kötjük ezeket? Mennyit kell várnunk, dolgoznunk mire jól érezhetjük magunkat?
Az előző bejegyzésben megismertük az úgynevezett sorskönyvi folyamatokat, amelyek választ adnak ezekre a kérdésekre. Az eddig megismert két folyamat után itt az alkalom, hogy tovább gondolkodjunk azon, hogyan szerkesztjük életünk történetét!

Emlékeztetőül: a hat folyamat a sorskönyv-elmélet része. Eszerint életstílusunk lényegi részei még gyerekkorban kialakulnak, azaz a történetünk elején már van valamilyen elképzelésünk a történet cselekményéről, végéről. A sorskönyvi folyamat az élettörténet szerkesztő elve, ami egyrészt végigköveti a történetet, másrészt formálja a fejezeteket, akár olyan apró szinten is, mint egy szemeszter vagy egy vizsgaidőszak felépítése…

Soha

Hiedelem: „soha nem kaphatom meg, amire igazán szükségem van”.

Jellemző driver: Légy erős!

Itt egy kicsit nehezebb folyamatról beszélni, mivel pont a sikerhez, boldogsághoz szükséges lépések hiányával van probléma. „Légy erős” előírást követve egyén nincs hozzászokva, hogy kommunikálja a szükségleteit, túlzás esetén már saját maga sem foglalkozik velük. Így már nem is veszi észre azokat a lehetőségeket, amelyeket megragadva javíthatna helyzetén, elérhetné, amire vágyik.

Ez az attitűd is jelenthet előnyt a maga szintjén: hozzászoktat a nehézségekhez, hiányállapotokhoz, és képesek leszünk úgymond „a jég hátán is megélni”. A probléma abból fakad, hogy – ha erős bennünk ez a folyamat – már észre sem vesszük, hogy nem kell egész életünkben a jég hátán megélni, mert némi változtatással sokkal kényelmesebb körülményeket is megoldhatnánk magunknak.
A „Soha” folyamat antik példája Tantalosz esete, aki büntetésül örök éhséget és szomjúságot kapott: amikor inni akar, a víz visszahúzódik előle, amikor enni akar, a gyümölcsfa ágát arrébb fújja a szél. Másik változat szerint a víz Tantalosz egyik oldalán van, a gyümölcs pedig a másikon, azaz lépnie kellene valamelyik irányba. De ezt fel nem ismervén, mindkettőt akarja egyszerre, így végül egyiket sem kaphatja meg.

Néhány hétköznapi példa a „soha” folyamatra:

• „Nagyon szeretnék párt találni, de nem szeretek bulizni, és csak ott lehet ismerkedni.”
• „Elmennék találkozni a barátaimmal, de sosem érek rá, mert több időre van szükségem a tanuláshoz.”
• „Szeretnék hozzászólni a beszélgetéshez, de sosem kérdezik a véleményem.”
• „Már egy másik szak érdekel, de nem hagyhatom félbe ezt – viszont ha elvégzem, már dolgozni kéne…”

Ezekben a mondatokban mind rejlik egy kifogásnak tűnő hiedelem, ami indokolja, hogy némán tűrjük balsorsunk nyilait, és olyan szükségletekkel foglalkozzunk, amelyek valóban fontosak, ám mégsem a legfontosabbak számunkra. Tipp: első lépésnek már az is megteszi, ha nem rejtegetjük hősiesen, hogy mit szeretnénk igazából, és beszélünk a bennünk lévő konfliktusról.

Mindig

Hiedelem: „miért mindig ez történik velem?”

Jellemző driver: Tégy erőfeszítést!

Ez a folyamat azokról szól, akik már felismerték, hogy egy rossz döntést hoztak, de mégis kitartanak mellette, vagy keresnek valami újat, amiről később kiderül, hogy lényegében ugyanolyan, mint az előző. Abból a szempontból nem különböznek a „soha” folyamattól, hogy ők sem kapják meg, amit igazából szeretnének, viszont ők nem ragadtak bele a döntési folyamatba; sőt, nagyon is elköteleződtek egy alternatíva mellet. Ez az elköteleződés azonban mindig félreismerésen alapul: vagy nem ismerik fel, hogy az új lehetőség igazából ugyanaz, mint az eddigiek, vagy meg vannak róla győződve, hogy – „ha megnyerte, hadd vigye” – nincs lehetőség változtatni.

Jól érzékelteti ezt az antik példa, Arachné története, aki hímzőversenyre hívta ki Minerva istennőt, aki végül pókká változtatta, hogy szője csak a hálóját egész életében. A „mindig” folyamatban tehát kitartóan dolgozunk azon, hogy jobb legyen az életünk, csak épp eredményre nem sikerül jutni.

Néhány példa:

• „Eddig mindig ugyanolyan párkapcsolataim voltak, és most kiderült, hogy az új párom sem különb a többinél!”
• „Ez a szak eddig nem jön be nekem, de hátha jobb lesz”.
• „Az előző szak nem jött be, átjöttem erre, de itt is ugyanazok a problémák.”
• „Ha már elkezdtem ezt a gyakorlatot, nem válthatok.”

A „mindig”-típusú mondatokban benne van az üzenet, hogy „én próbálkozom, nem hagyom magam, küzdök, hogy jobb legyen, kitartok”. Ez valójában azt jelenti: „megpróbálom, ahelyett, hogy megcsinálom”. Jogos felvetés, hogy még a példamondatok is olyan helyzeteket hoznak fel, amelyek nem száz százalékban kontrollálhatóak. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem tudunk ebből az életstílusból könnyen kilépni, hiszen a boldogságunk, sikerességünk sokszor nem csak rajtunk múlik. A kérdés valójában az, hogy felismerjük-e azokat a lehetőségeket, amelyekben igazából változtatni tudnánk?

Azok az olvasók, akik az összes eddigi, témához kapcsolódó bejegyzést olvasták, talán már gyanakodnak: az eddig ismertetett folyamatok mind egy-egy driverhez kapcsolódnak. Azonban azt tanultuk, hogy a karaktert egynél több driver is alakíthatja. Milyen sorskönyvi folyamatokat kapunk, ha kombináljuk a drivereket? Megtudhatjuk a következő bejegyzésből!