BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

KOGNITÍV TORZÍTÁSAINKRÓL – A TÚLÁLTALÁNOSÍTÁS

Korábban már olvashattatok a kognitív torzítások szerepéről a mindennapokban. Megtudhattuk, hogy ezek a gondolkozási mintázatok gyakran előfordulnak a mindennapokban, de számos esetben hátrányosan befolyásolhatják működésünket. Most egy újabb kognitív torzítással ismerkedünk meg, hiszen, ez már az első lépés a tudatosság felé, amely segíthet elkerülni az esetleges kellemetlenségeket.

„SÖTÉTBEN MINDEN TEHÉN FEKETE?”

A túláltalánosítás, a generalizálás, mint gondolkodási mód túlzott alkalmazása. Azt jelenti, hogy úgy jutunk általános következtetésekre, alkotunk szabályokat valami vagy valaki működéséről, hogy csupán limitált, esetleg egyetlen egy élményünk vagy adatunk van.

Például:

• Egy találkozó után, nem hívtak el második randevúra. Ezek után biztosan soha nem jutok túl az első randikon, soha senki nem fog engem elhívni másodikra.
• Nem értek egy tananyagot, semmiben nem vagyok jó.
• Az egyik tanár elnéző volt a határidővel kapcsolatban, biztos minden oktató megérti majd, ha csúszom egy-két napot.
• A szobatársam rendetlenül hagyta a szobánkat, sosem képes elpakolni maga után.

A fenti példák alapján tehát, ha valami megtörténik egyszer egy adott helyzetben és kontextusban, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy bármilyen helyzetben és időben, a dolgok újra ugyanúgy fognak történni, az emberek mindig ugyanazon szabályok szerint fognak viselkedni. A túláltalánosítás eredményezheti azt is, hogy bizonyos csoportok tagjait egyformának látjuk, mert találkoztunk egy képviselőjükkel, és ebből arra következtethetünk, hogy mind egyforma. Például: Az egyik barátom focista és mindig rövidre vágatja a haját. Biztosan minden focistának rövid a haja. A túláltalánosítás egyik veszélye, hogy tipikusan veszekedést provokálhatnak az olyan mondatok, amelyben a soha, semmit, esetleg a mindig, mindent kifejezésekkel fogalmazunk. Például: Mindig ott marad utánad a koszos edény, te sosem mosogatsz el! Soha semmit nem vagy képes a helyére tenni!

A fentiek alapján láthatjuk, hogy ezek a túláltalánosító gondolatok sokszor igencsak gyenge lábakon állnak. Ha pedig kevés bizonyítékunk van egy állítás mögött, csekély tapasztalatunk egy csoportról, akkor könnyedén csalódhatunk a megbízhatónak hitt következtetésünkben. Ez a torzítás, mivel nem veszi figyelembe a viselkedések és jelenségek helyzetfüggőségét, így kizárja a helyzetek közötti varianciát, pontatlan elméleteket szülhet. Ha a fenti példáknál maradunk, lehet, mivel azt gondolom, soha nem lesz második randim, már az elsőre sem megyek el. A korlátozott tapasztalatra alapozott feltevésem miatt, így esélyt sem adok az ismerkedésnek. Vagy a másik oktató nem megértő a határidőkkel kapcsolatban, ezért bukom a tárgyat. És így tovább. Belátható, hogy ezek a korlátozó következtetések nem csak bizonyítékokban szegények, de komoly lehetőségektől, ismeretektől és élményektől foszthatnak meg minket. Továbbá ellehetetleníthetik azt, hogy árnyaltan gondolkozzunk személyekről, eseményekről, önmagunkról, vagyis könnyedén dichotóm gondolkodásra, címkézésre indíthatnak. Így előfordulhat az is, hogy egy negatív esemény miatt, nem vesszük figyelembe sikereinket vagy leértékeljük erőforrásainkat, amely hangulatunkra is nagy hatással bírhat.

Néhány kérdés, amely segíthet, ha úgy érzed, túláltalánosító következtetésekkel élsz:

• Milyen előnyökkel jár az adott gondolat? Mit veszítesz vele?
• Milyen bizonyítékaid vannak az állítás mögött? Van valami, ami cáfolhatja az elméletedet?
• Ha a tényekből indulsz ki, mit gondolsz, mások is ugyanarra a következtetésre jutnának, mint Te? Ha nem, gondolkodj el azon, miért lehet ez! Elképzelhető, hogy az ő stratégiájuk számodra is hatékonyabban működne?
• Végül gondold végig, hogy valós tényekre, eseményekre alapozod a jóslataidat, vagy elképzelhető, hogy az érzelmeid vezérelnek?

A kérdéseken túl, megfigyelhetjük azt is, hogyan fogalmazunk. Fontoljuk meg, mikor érdemes a mindig, mindent, soha, semmit és hasonló általánosító kifejezéseket használni, és az hogyan hat vélekedéseinkre, valamint beszélgetőpartnerünkre. Mindezek átgondolása segíthet tudatossá tenni a következtetésekre jutás módját, valamint megakadályozhatja, hogy a kognitív torzítás szemüvegén át nézzük a helyzeteket. Előfordulhat, hogy először nehéz azonosítani a túláltalánosító gondolatokat, de kellő gyakorlással egyre könnyebb lehet.

Készítette: Márki Anett Neszta, pszichológus