BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Ezért hisszük el az álhíreket és ezért károsak lelki állapotunkra

Álhírek, fake news, - ezek a kifejezések az elmúlt években egyre gyakrabban megjelennek a sajtóban, a közbeszédben. Az Amerikai Egyesült Államokban 2017-ben az év szavának is megválasztották a fake news kifejezést, valamint szótárakba is bekerült az elmúlt években. A koronavírus járvánnyal kapcsolatos közbeszédben is felmerült az álhírek témája. Miért hiszünk az álhíreknek? Miért vagyunk fogékonyak rájuk?  Hogyan hatnak lelki állapotunkra? Hogyan küzdhetünk meg velük?  

Miért lett ennyire felkapott a téma?

• A jelenség felbukkanásának és felerősödésének egyik oka a technológiai fejlődés és a médiakörnyezet átalakulása. A technológia és ezáltal a média óriási változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. A huszadik század első évtizedeiben a papír alapú nyomtatott sajtó és a rádió nyújtottak tájékoztatást, információt az emberek számára a távoli eseményekről. Később a tv vált dominánsabbá a rádió helyett. Ezen médiumok esetében a híreket, tartalmakat újságírók, riporterek írták, készítették és gyakran az adott cikk, műsor témájában járatos szakértőt kérdeztek meg, vontak be. A 90-es évektől és főként a huszonegyedik század elején viszont ebben jelentős változást hozott az információs technológia, a számítógépek és az internet fejlődése.
• A huszonegyedik század első évtizedében nagy változások álltak be. A számítógépek, az internet egyre inkább elterjedt és a 2010-es években pedig megjelentek az ún. okos eszközök, telefonok, táblagépek is, és rohamosan elterjedtek. Ezek a technológiai fejlődések két nagy változást is hoztak. 
• Létrejöttek és életünk részévé váltak a különböző közösségi média oldalak. Nagyobb információ mennyiség, sokkal több hír érhető el az emberek számára, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az interneten keresztül folyamatosan frissülő híreket olvashatunk.
• Bárki tartalomgyártóvá válhat: az internet segítségével ma már szinte bárki készíthet és megoszthat másokkal írásokat, videókat stb.

Miért hiszünk az álhíreknek?

Röviden és tömören összefoglalva, kényelmesek, mert egyszerű magyarázatokat adnak összetett dolgokra is, vagy éppen izgalmasak, kiszolgálják egyes pszichológiai szükségleteinket. Emellett energia- és időtakarékosak vagyunk, így nem nézünk utána a valóságnak. Természetesen nem ilyen egyszerű a magyarázat.

Néhány tényező, ami miatt hiszünk az álhíreknek:

1. Az információk felszínes feldolgozása: abban, hogy elhiszünk álhíreket, szerepet játszhat az, hogy a kapott információt mennyire mélyen dolgozzuk fel. A pszichológia felismerte, hogy kognitív kapacitásunk korlátozott. Agyunk egy takarékos szerv. Nem tudunk minden bejövő ingert vagy információt mélyen, alaposan átgondolni, feldolgozni. Ez sok tényezőtől függ. Motiváltságunktól, aktuális energiaszintünktől, stb. Az álhírek kapcsán jelentős tényező az, hogy a hírfogyasztók gyakran felületesen dolgozzák fel a híreket, vagy éppen a nem valós, légből kapott híreket. Egy 2016-os kutatás például kimutatta, hogy a Facebook felhasználók 70%-a a tudományos híreknek csak a címét olvassa el. Egy másik kutatás pedig azt, hogy a Twitter felhasználók a cikkek 59%-át olvasás nélkül megosztják.
2. Elfogultság az információfeldolgozásban: az új információkat úgy szelektáljuk, jegyezzük meg, hogy azok megerősítsék nézeteinket és ez az álhírek esetében is így történik. Ha az álhír, melyet olvasunk, megerősíti véleményünket, akkor hajlamosabbak vagyunk elhinni, elfogadni azt.

Ehhez kapcsolódó magyarázat lehet a kognitív disszonancia és a kognitív disszonancia redukció fogalma is. A kognitív disszonancia Leon Festinger amerikai pszichológus által alkotott fogalom. A lényege, hogy amikor valamilyen új információt kapunk, vagy új tapasztalat ér minket, amely ellentmond korábbi véleményünknek, attitűdjeinknek, akkor disszonanciát, egyfajta kellemetlen érzést élünk meg és ezt redukálni, csökkenteni próbáljuk. Ez hírek olvasásakor is működő mechanizmus. Nézzünk egy hipotetikus példát erre a jelenségre! Van egy pozitív attitűdünk egy híres személy, egy sportoló, vagy egy színész iránt. Felnézünk az egyik közösségi média oldalra, ahol meglátunk egy hírt, mi szerint az általunk kedvelt híres személy valami olyat követett el, amit mi negatívnak látunk, elítélünk pl. megcsalta a feleségét, lopott, stb. Ilyenkor a negatív érzés, a disszonancia csökkentésének egyik módja, ha a forrást vagy az új információt leértékeljük. Ebben a hipotetikus példában pl. gondolhatjuk, hogy a hírportál, vagy az újságíró, aki lehozta a negatív hírt az általunk kedvelt híres személyről az egy szennylap vagy egy megbízhatatlan újságíró. Gondolhatjuk azt is, hogy az adott információ nem is olyan rossz, pl. a feleség megcsalásának példájánál maradva ilyenkor jöhet a gondolat, hogy "nem nagy dolog, mindenki félrelép manapság”. Van tehát egy bizonyos irányú, mondjuk pozitív attitűdünk x személyről, vagy dologról, amiről y forrás a mi pozitív vélekedésünknek ellent mondó információt nyújt számunkra. Ez disszonanciát, kellemetlen érzést kelt bennünk.

Ennek a másik oldala, hogy hajlamosak vagyunk jobban megjegyezni és elhinni az olyan információkat, amelyek megerősítik vélekedésünket. Az imént említett hipotetikus példával ezt úgy tudjuk illusztrálni például, ha egy általunk nagyra tartott híres személyt mi az emberek iránt pozitív beállítottságúnak gondoljuk és találkozunk egy olyan információval, ami szerint jótékonykodott. Ez megerősíti az adott személlyel kapcsolatos pozitív attitűdünket. Az ilyen információkat hajlamosabbak is vagyunk észrevenni és megjegyezni. Az álhírek is megerősíthetik, vélekedésünket ez pedig növeli az esélyét annak, hogy higgyünk nekik és megjegyezzük a tartalmukat. 

Az álhírek gyakran kényelmesebbek is. A valóságot gyakran egyszerűbben magyarázzák, mint a tényleges valóságot leíró hírek. Emiatt is fogékonyabbak vagyunk rájuk.

Hogyan hatnak az álhírek mentális állapotunkra?

Az álhíreknek gyakran az a célja, hogy befolyásolják az emberek véleményét. Ennek érdekében érzelmeinkre igyekeznek hatni, erős érzelmeket próbálnak kiváltani belőlünk. Szorongást, bizonytalanságot, dühöt, frusztrációt okozhatnak a hírfogyasztóban.

Mit tehetünk az álhírek és azok pszichológiai hatásai ellen?

• Felszínes feldolgozás helyett mély feldolgozás: ha látunk egy hírt, annak érdemes nem csak a címét elolvasni, magát a hírt is érdemes végigolvasni, értelmezni, átgondolni a realitását.
• Több forrás: érdemes több forrásból tájékozódni, több forrásban is utánanézni egy-egy hírnek.  
• Megbízható forrásokból való tájékozódás: tájékozódjunk megbízható forrásokból, olyanokból, amelyek relevánsak az adott hír kapcsán pl. ha orvosi témájú hírt látunk, és nem vagyunk biztosak a hír valóságtartalmában, nézzünk utána orvosi oldalakon.
• Kritikus hozzáállás (mértékkel): az olvasott híreket, kritikus szemlélettel tekintsük, ne higgyünk el mindent, amit olvasunk, gondoljuk át a cikk tartalmát, mennyire lehet igaz, mi szól mellette, mi szól ellene. Fontos viszont, hogy a kritikus hozzáállást is túlzásba lehet vinni. 
• Vizsgáljuk felül saját elfogultságunkat: ha látunk, vagy hallunk egy hírt, vegyük figyelembe saját korábbi nézetünket, előítéleteinket, és ezt figyelembe véve is tekintsünk az új információra.
• Humor: a humor az egyik legjobb megküzdési mód a különböző pszichés megterhelésekkel szemben. Az álhírekkel való megküzdést is segítheti. Az alábbi cikkben olvashattok bővebben a humor megküzdést segítő szerepéről.
• Közösségi média és hírolvasás csökkentése: csökkentsük a közösségi média oldalak nézegetésével és a híroldalak olvasásával töltött időt! Helyette olvassunk könyvet, sportoljunk, hallgassunk zenét, stb. Ezáltal kisebb eséllyel találkozunk álhírekkel.

Ajánlott szakirodalom a témában:

Krekó Péter - Tömegparanoia, Az összeesküvés elméletek és az álhírek szociálpszichológiája - Atheneaeum Kiadó 2018

Készítette: Kedves Balázs, pszichológus